Ha könyv lenne...

... valahogy így festene.
Fülszöveg

Mindenki végigülte már számtalanszor az unalmas kémiaórákat. Mindenki bemagolta a kovalens és ionos kötés kialakulásának feltételeit. De ki az, aki meg is értette? Ki az, aki meg tudja fejteni, miért vonzzák egymást a részecskék oly erősen? Harry és Léna már rég nem iskolások, s messze maguk mögött hagyták már a tanórák rendjét. Azonban csak akkor jönnek rá, mivel is járhat a kémia, mikor találkoznak egymással. Két különböző személyiség, kiket az emberek és előítélek formáltak olyanná, amilyenek. De együtt talán lehetnek olyanok, amire mindig is vágytak: önmaguk.
Elsőre talán nincs ebben a történetben semmi különleges. Mégis, ha egy kicsit mélyebbre nézünk, rájöhetünk igazi értelmére és céljára. Egy történet, melynek közel sem a szerelem a lényege. Egy történet, melynek elolvasásához éppúgy le kell küzdened előítéleteidet, mint ahogy a szereplői is teszik. Egy történet a való világ kegyetlenségéről. Egy történet az álmokról és küzdelmekről. Egy történet két közel sem normális fiatalról. Egy történet az emberi kapzsiságról, az értékekről, a társadalmi különbségekről. Egy történet a hírnévről. A naivitásról. A fájdalomról és boldogságról. Az idegrendszer tűrőképességéről. Az emlékekről és felejtésről. A barátságról. Igen, egy történet egy bandáról és egy lányról, de közel sem szokványos megvilágításban. Ők talán nem ismerik a happy endet. Nekik csak egy a céljuk: hazatérni, s ez mindenkinek mást jelent. Mert ez egy történet a távolságról.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése